Amíg nem ismered magad, addig nem a saját életed éled. Csupán tudattalanul másolod a szüleid, felmenőid, és azoknak az embereknek a mintáit, meggyőződéseit, elveit, akik hatottak rád.
Észre sem veszed, hány ember nézőpontját, hitrendszerét, babonáját, ítéletét hiszed el, teszed magadévá anélkül, hogy bármikor is megkérdőjeleznéd. Mire felnősz, ezek hozzád tapadnak, és azt hiszed, ez vagy te. Egy rakás ilyen-olyan tulajdonsághalmaz.
Ehhez még hozzá jönnek a valaha átélt sérüléseid, félelmeid, szorongásaid, traumáid, amik megbénítanak és megállítanak, és fogalmad sincs, hová lett az a végtelen lény, akinek születtél, mert az elméd elhitte a korlátjaidat.
Felnőtt korunkra mindannyian az agyunk szűkecske kulcslyukán keresztül kémleljük a világot, anélkül, hogy észlelnénk valódi lényünk nagyszerűségét, és a lehetőségeink végtelenségét.
Feltetted-e valaha azt a kérdést magadnak, hogy:
Ki lennék, ha nem hinném el azt a sok mindent, amiket csupán gondolok magamról?
Mi van, ha nem az vagyok, amit mondtak rólam vagy elhittem magamról?
De ha nem az vagyok, akkor valójában ki vagyok?
Valójában mire vágyom, mit szeretek, mi és hogyan jó nekem, mit tehetek meg, mire vagyok képes?
Hol vannak a határaim?
Egyáltalán vannak-e határaim?
Sokan élik le úgy az életüket, hogy sosem tették föl maguknak ezeket a kérdéseket, hogy sosem találkoztak a valódi önmagukkal. ÖN-tudatlanul, mások elvárásai, mintái, meggyóződései mentén, csukott szemmel, alvó állapotban, túlélő üzemmódban élik az életüket. Így is lehet.
De ha másra vágynál, amennyiben szeretnél több éberséget az életedben, ha szeretnél választ kapni a fenti kérdésekre, minőségi életre vágysz túlélés helyett, jól működő kapcsolatokat, azon dolgozni kell.
A széles eszköztárammal tudlak kísérni ezen az úton, ha készen állsz és megtisztelsz a bizalmaddal.
by