Mire tanított engem Hawaii? IV.

Gergely Györgyi

Gergely Györgyi

transzformatív coach

Mire tanított engem Hawaii? IV.

Ébresztő a Pu‘u Loa petroglifáknál

Naplemente előtt érkeztünk arra a területre, ahonnan be tudtunk menni a lávakövekbe vésett szimbólumokhoz, emiatt szinte rohanvást kellett megtennünk a körülbelül félórás utat, hogy még lássunk valamit a rajzokból. Terenia után csörtetett az egész társaság, nem néztünk se jobbra, se balra, hiszen csupán fekete lávakőmező volt, amerre szem ellátott, némi pampafűvel tarkítva.

Miközben megnéztük a rajzokat, lement a nap, a kék órában pedig (kék órának hívják azt az időszakot, ami a napnyugta után van, de még nincs teljesen sötét, és a légkörből visszaverődő napsugarak sötétkékre színezik az eget), Terenia tartott egy újabb meditációt. Szétszóródtunk egy kicsit, hogy mindenki megtalálja a megfelelő helyet a meditációhoz. Közben pedig ránk esteledett.

Nagyon erős energiája volt a helynek, így kicsit lassan szedelőzködtünk, föltéve a fejlámpáinkat, hogy lássunk valamit visszafelé. A lámpák fénye épp arra volt jó, hogy a következő lépést lássuk, hogy ne bukdácsoljunk a lávaköveken.

A meditáció után még többnyire mindenki magába vonultan, csöndben haladt, Terenia most nem irányított miket. Az út felénél járhattunk, mikor megtorpantam és körülnéztem. Teljes sötétség volt, csak a Tejút világított némileg, de a Holdat nem láttam.

Akkor tudatosult bennem a kissé abszurd helyzet, hogy szétszóródva bandukolunk a sötétben, egy fekete lávakőmezőn, ahol az égvilágon semmi támpont nincs, hogy valójában merre kellene mennünk, hogy visszataláljunk az út szélén hagyott autóinkhoz. De merre van az út??

Máig emlékszem arra a végtelen nyugalomra és bizalomra, ami akkor volt bennem. A fejemnek fogalma sem volt róla, merre tartunk. De belül, a szívem és a gyomrom tájékán pontosan tudtam, hogy jó az irány. És mosolyogva figyeltem, hogy a többiek is tudják…

Egész addigi életemben mindig volt bátorságom a meg nem nevezett intuícióm után menni, de azon az estén fogalmazódott meg bennem tudatosan az a mondat, hogy:

MERJ HAGYATKOZNI A BELSŐ HANGODRA!

Természetesen rövidesen megtaláltuk az utat és az autókat is.

Gergely Györgyi

Gergely Györgyi

transzformatív coach

Hasonló cikkek

Mire tanított engem Hawaii? VI.

Megerősítés Aunty Maile Napoleontól, avagy a kör bezárul A delfinekkel való találkozás után volt még egy nagy álmom. Bálnákkal találkozni. Ez azóta élt bennem, mióta láttam a Bálnalovas című filmet, ami mélyen megérintett. Azt is régóta tudom, hogy a bálnák

Tovább olvasom »

Mire tanított engem Hawaii? V.

A delfinek üzenete Rólam köztudott, hogy egy gyerekkori fulladásos élményemből következően sokáig víziszonyos voltam. Tudok úszni, de nincs vízbiztonságom. (Tehát olyan helyeken úszom általában, ahol vagy leér a lábam, ha akarom, vagy ha mély a víz, láthatok valami olyan pontot,

Tovább olvasom »

Mire tanított engem Hawaii? IV.

Ébresztő a Pu‘u Loa petroglifáknál Naplemente előtt érkeztünk arra a területre, ahonnan be tudtunk menni a lávakövekbe vésett szimbólumokhoz, emiatt szinte rohanvást kellett megtennünk a körülbelül félórás utat, hogy még lássunk valamit a rajzokból. Terenia után csörtetett az egész társaság,

Tovább olvasom »