Megerősítés Aunty Maile Napoleontól, avagy a kör bezárul
A delfinekkel való találkozás után volt még egy nagy álmom. Bálnákkal találkozni.
Ez azóta élt bennem, mióta láttam a Bálnalovas című filmet, ami mélyen megérintett. Azt is régóta tudom, hogy a bálnák energetikailag gyógyítják a Földet. Szóval a delfinek után minden nap azért sóhajtoztam az óceánt kémlelve, hogy megláthassam a bálnámat…
Akkor még fogalmam sem volt, hogy a bálnák december és március között jönnek csak partközelbe, amikor szülnek, és amíg nevelgetik a kicsinyeiket. Ezt csak később, az utazásaink végén tudtam meg attól a csodálatos asszonytól, akinél alkalmunk nyílt -nem csak- a masszázstudásunkat bővíteni. (De újfent nem akarok előre szaladni a történetben…)
A Nagy Szigeten többször is volt lehetőségünk autentikus forrásból masszázst kapni, én mindegyikkel éltem, mert minden formában szerettem volna megtapasztalni azt a csodát, amit ez a testet, lelket, szellemet egyaránt gyógyító masszázs nyújtani képes. Kíváncsi voltam, hogy a különböző gyógyítók hogyan nyúlnak a testemhez, milyen módon (technikával) masszíroznak, hogyan tudunk kapcsolódni, és egyáltalán minden érdekelt ezzel kapcsolatban.
Az együtt töltött két hét és varázslatos élmények után elköszöntünk hát Tereniától és a csoport többi tagjától, és néhányan beköltöztünk Aunty Maile Napoleon házába. A masszázstanfolyam keretein kívül ugyanis Ő adott otthont is nekünk, ahol igazi ohana-ként élhettünk a vér szerinti családjával. Együtt főztünk, együtt étkeztünk, beszélgettünk, hallgattuk ahogyan a fia ukulelézett nekünk, vagy amikor Aunty Maile zongorázott és énekelt esténként, és persze együtt tanultunk, mindezt szívből jövő kacagások, jókedv, vidámság, öröm közepette, hatalmas szeretetben, odafigyelésben, mély kapcsolódásban.
Életem egyik legnagyobb szerencséjének és áldásnak tartom az ezzel az asszonnyal való találkozást. Máig példa számomra a sugárzó, mindig derűs, mosolygós, humoros, lendületes, mélységesen bölcs, szeretetteli lényével. Tipikusan az az ember, akinek egyszerűen csak jó a közelében lenni, mert a puszta létezésével feltölt energiával, és magával a lényével tanít.
A kurzus második napjának estéjén mindenki készíthetett magának egy bambuszfurulyát -no lám… ha nem is orrfurulya, de a végén mégiscsak lett egy saját készítésű bambuszból készült, csodálatos zengésű furulyám-, amihez maga Aunty Maile válogatta és vágta nekünk a bambusz szálakat. Miután végeztünk a furulyatest megmunkálásával, Aunty Maile személyre szóló szimbólumokat égetett mindenki hangszerébe.
Igyekeztem a sor végére maradni, mert ámulattal figyeltem, hogy két nap(!) együttlét után -mindannyiunk veséjébe látva- mennyire pontosan az illető lényegét tükröző szimbólumok kerültek a furulyákra. Döbbenetes volt látni, ahogy ez az asszony két nap alatt mennyire látta mindenki esszenciáját. Így aztán egyre nagyobb izgatottsággal vártam, mi kerül az én hangszeremre.
Szinte földbe gyökerezett lábbal bámultam, ahogyan rajzolódott a két minta: egy BÁLNA és egy orchidea.
Tudod, hogy a bálnák gyógyító lények? – kérdezte. Igen -feleltem.
Azt is tudod, hogy te is az vagy? -zavarba jöttem… Tudtam, hogy milyen hatással tudok lenni az emberekre, ahogyan mélyen kapcsolódom velük akár coachként, akár masszőrként, de akár hétköznapi szituációkban is. Mindig érzékeltem, hogy könnyű számomra megnyitni embereket, és könnyedén idézek elő változásokat náluk, de ezt így nem mertem volna sosem megfogalmazni magamról.
Folytatta: Az orchidea nagyon érzékeny virág. Sose feledkezz meg az érzékenységedről!
Percekig nem tudtam szólni. A jelenet, a szavak viszont belém égtek, mint a szimbólumok a furulyámba…
A tanfolyam utolsó napján mindannyian megmasszíroztuk Aunty Maile-t. Aztán pedig kértünk tőle visszajelzést. Nagyon megdicsért mindenkit, majd a következőkkel folytatta: Élete során két tanítványa volt, aki nem most szerezte ezt a tudást, aki hozta magával a régmúltból, csak emlékeznie kellett rá, és az egyikük Györgyi.
Ismét szavak nélkül maradtam. Hirtelen lepergett előttem az elmúlt három év története, az első masszázstól, Új-Zélandon át, Hawaiig, minden belső megélésemmel, felismerésemmel együtt. És megértettem mindent. A SORSOM része volt minden lépés, ami odáig vezetett. Hogy TUDJAM, ne csak érezzem, régmúltból származó gyökereim kötnek ahhoz a földhöz, amit Hawaiinak hívnak.
Hawaii utolsó tanítása nekem ez volt:
A TERVEID MELLET FIGYELD, MERRE SZÓLÍT A SORSOD!
Egészen biztos vagyok benne, hogy a történetem itt még nem ért véget, ami Hawaiihoz kötődik. Csak még nem jött el az ideje. Tizenkettedik éve várok rá, hogy megnyíljon az út, és újra kapcsolódhassak azokkal a szent helyekkel, ahol 2010-ben jártam, és részesévé válhassak más helyeknek és tanításoknak is. De egyelőre Hawaii TÜRELEMRE TANÍT…
by