Mire tanított engem Hawaii? IV.

Picture of Gergely Györgyi

Gergely Györgyi

transzformatív coach

Mire tanított engem Hawaii? IV.

Ébresztő a Pu‘u Loa petroglifáknál

Naplemente előtt érkeztünk arra a területre, ahonnan be tudtunk menni a lávakövekbe vésett szimbólumokhoz, emiatt szinte rohanvást kellett megtennünk a körülbelül félórás utat, hogy még lássunk valamit a rajzokból. Terenia után csörtetett az egész társaság, nem néztünk se jobbra, se balra, hiszen csupán fekete lávakőmező volt, amerre szem ellátott, némi pampafűvel tarkítva.

Miközben megnéztük a rajzokat, lement a nap, a kék órában pedig (kék órának hívják azt az időszakot, ami a napnyugta után van, de még nincs teljesen sötét, és a légkörből visszaverődő napsugarak sötétkékre színezik az eget), Terenia tartott egy újabb meditációt. Szétszóródtunk egy kicsit, hogy mindenki megtalálja a megfelelő helyet a meditációhoz. Közben pedig ránk esteledett.

Nagyon erős energiája volt a helynek, így kicsit lassan szedelőzködtünk, föltéve a fejlámpáinkat, hogy lássunk valamit visszafelé. A lámpák fénye épp arra volt jó, hogy a következő lépést lássuk, hogy ne bukdácsoljunk a lávaköveken.

A meditáció után még többnyire mindenki magába vonultan, csöndben haladt, Terenia most nem irányított miket. Az út felénél járhattunk, mikor megtorpantam és körülnéztem. Teljes sötétség volt, csak a Tejút világított némileg, de a Holdat nem láttam.

Akkor tudatosult bennem a kissé abszurd helyzet, hogy szétszóródva bandukolunk a sötétben, egy fekete lávakőmezőn, ahol az égvilágon semmi támpont nincs, hogy valójában merre kellene mennünk, hogy visszataláljunk az út szélén hagyott autóinkhoz. De merre van az út??

Máig emlékszem arra a végtelen nyugalomra és bizalomra, ami akkor volt bennem. A fejemnek fogalma sem volt róla, merre tartunk. De belül, a szívem és a gyomrom tájékán pontosan tudtam, hogy jó az irány. És mosolyogva figyeltem, hogy a többiek is tudják…

Egész addigi életemben mindig volt bátorságom a meg nem nevezett intuícióm után menni, de azon az estén fogalmazódott meg bennem tudatosan az a mondat, hogy:

MERJ HAGYATKOZNI A BELSŐ HANGODRA!

Természetesen rövidesen megtaláltuk az utat és az autókat is.

Picture of Gergely Györgyi

Gergely Györgyi

transzformatív coach

Hasonló cikkek

Mire tanított engem Hawaii? VI.

Megerősítés Aunty Maile Napoleontól, avagy a kör bezárul A delfinekkel való találkozás után volt még egy nagy álmom. Bálnákkal találkozni. Ez azóta élt bennem, mióta láttam a Bálnalovas című filmet, ami mélyen megérintett. Azt is régóta tudom, hogy a bálnák

Tovább olvasom »

Mire tanított engem Hawaii? V.

A delfinek üzenete Rólam köztudott, hogy egy gyerekkori fulladásos élményemből következően sokáig víziszonyos voltam. Tudok úszni, de nincs vízbiztonságom. (Tehát olyan helyeken úszom általában, ahol vagy leér a lábam, ha akarom, vagy ha mély a víz, láthatok valami olyan pontot,

Tovább olvasom »

Mire tanított engem Hawaii? IV.

Ébresztő a Pu‘u Loa petroglifáknál Naplemente előtt érkeztünk arra a területre, ahonnan be tudtunk menni a lávakövekbe vésett szimbólumokhoz, emiatt szinte rohanvást kellett megtennünk a körülbelül félórás utat, hogy még lássunk valamit a rajzokból. Terenia után csörtetett az egész társaság,

Tovább olvasom »