Ki a mérce?

Gergely Györgyi

Gergely Györgyi

transzformatív coach

Ki a mérce?

Régebben már írtam arról, hogy a közösségi média térhódítása mennyire torzítja az önmagunk és mások megítélését. A klienseim körében azonban egyre gyakrabban látom, hogy mennyire befolyásolja és torzítja az önértékelést.
A csilli-villi posztok mögött ugyanis nem látszik az erőfeszítés, a könnyek, nem érződik az izzadság, a szorongás, a félelem, nem hallatszik a veszekedés, kiabálás stb.
A posztok zöme arról szól, hogy mennyire fantasztikusantökéletesencsodálatos az életünk, a kapcsolataink, a családunk stb. és a látszat képes elhitetni velünk, hogy mindez csak így van. Ami pedig még veszélyesebb, hogy belecsalogat minket abba a csapdába, hogy elkezdjük magunkat folyton másokhoz hasonlítgatni.

Amíg csak a „sztárok” életét láttuk ilyen fényesnek, addig ez kevésbé volt frusztráló, de mióta a „hétköznapi” emberek (barátok/barátnők, szomszéd, ismerős) életének is csak a fényes oldalát látjuk, ez sokakban óhatatlanul elindítja az „Én is”, Nekem is”, „Én nem”, „Nekem nem” viszonyítgatós játszmáját, ami felültet az elégedetlenség csúszdájára, amin csak egyre mélyebbre lehet csúszni.

A kulcs ott van, hogy amíg másokat figyelek, másokon, kifelé van a fókuszom, az eltávolít magamtól, az önmagam és a saját helyzetem, állapotom érzékelésétől, és sosem fogok eljutni az elégedettség állapotába.
Amíg arra figyelek, azt látom, hogy mindig van szebb, jobb, csillogóbb, fényesebb -vagy legalábbis annak látszó-, addig nem leszek képes észlelni annak a pillanatnak az örömét, békéjét, nyugalmát, szépségét, varázsát, csillogását, ami nekem is megadatik, csak észre sem veszem, elmegyek mellette, elsiklom fölötte, és -mivel ennek nem adok értéket marad az elégedetlenség, frusztráció, önleértékelés, örömtelenség.

Amíg tehát másokon van a fókuszom, hasonlítgatok, viszonyítok, addig nem tudok megérkezni önmagamhoz. Képtelen leszek észrevenni, megélni annak a helyzetnek a csodáját, amiben én létezem.

Keress meg, ha neked is segíthetek a figyelmed önmagadra irányításában, a te életed csodáinak felfedezésében, hogy egy örömtelibb életet élhess!

Gergely Györgyi

Gergely Györgyi

transzformatív coach

Hasonló cikkek

Mire tanított engem Hawaii? VI.

Megerősítés Aunty Maile Napoleontól, avagy a kör bezárul A delfinekkel való találkozás után volt még egy nagy álmom. Bálnákkal találkozni. Ez azóta élt bennem, mióta láttam a Bálnalovas című filmet, ami mélyen megérintett. Azt is régóta tudom, hogy a bálnák

Tovább olvasom »

Mire tanított engem Hawaii? V.

A delfinek üzenete Rólam köztudott, hogy egy gyerekkori fulladásos élményemből következően sokáig víziszonyos voltam. Tudok úszni, de nincs vízbiztonságom. (Tehát olyan helyeken úszom általában, ahol vagy leér a lábam, ha akarom, vagy ha mély a víz, láthatok valami olyan pontot,

Tovább olvasom »

Mire tanított engem Hawaii? IV.

Ébresztő a Pu‘u Loa petroglifáknál Naplemente előtt érkeztünk arra a területre, ahonnan be tudtunk menni a lávakövekbe vésett szimbólumokhoz, emiatt szinte rohanvást kellett megtennünk a körülbelül félórás utat, hogy még lássunk valamit a rajzokból. Terenia után csörtetett az egész társaság,

Tovább olvasom »