Emlékszem arra a napra mikor az édesanyám (az utolsó éveiben járt!) először mondott nekem határozott nemet. Egyszerre voltam egy kicsit szomorú, de sokkal inkább határtalanul boldog.
Mert végre képviselte azt, amit nem szeretett volna.
Mert végre fontosabb volt magának, mint a gyereke.
Mert abban a pillanatban végre nem csinált magából áldozatot.
Mert végre meghaladta azt a mintáját, ami már régóta akadályozta.
Mert végre megtapasztalhatta, hogy ha nemet mond, nem dől össze a világ, és nem fogok rá haragudni.
Emlékszem a meglepett arcára, mikor fülig szaladt a szám amiatt, hogy nemet mert mondani. Megöleltem, és elmondtam, miért vagyok olyan boldog…
Nem biztos, hogy a főnököd, a gyereked, az anyád, a férjed, a szomszédod, a kollégád, a boltban az eladó ugyanígy a nyakadba fog borulni, ha lesz bátorságod kimondani nekik ezt a rövidke szót. Sőt, valószínűleg nagyon meg lesznek lepve… Sőt, lehet, hogy próbálnak rád nyomást gyakorolni. (Ilyenkor kell kitartani!)
De garantálom, hogy te jól fogod érezni magad tőle!
Mert nem kell a másik kedvére tenned, ha közben belül másképp érzel.
Nem kell magadra erőltetned az igent, csak hogy szeressenek vagy elfogadjanak.
Nem kell, hogy a másik cselédje/csicskája legyél, hogy megőrizd a „jó viszonyt”.
Mert milyen „jó viszony” az, aminek az az ára, hogy az egyik mindig (mindig ugyanaz a fél) behódol a másik akaratának?
Sokkal fontosabb, hogy te szeresd és fogadd el magad. Azzal együtt is (sőt!), hogy nemet mondtál. Talán furcsán hangzik, de sokkal inkább fognak tisztelni, ha időnként meghúzod a határaidat, és mersz nemet mondani. Kedvesen, de határozottan.
Meglátod, ha kitartasz magad mellett, könnyebben elfogadják majd a helyzetet, mint gondolnád!
Mert mindig, minden helyzetben van jogod nemet mondani. Pont annyira, mint bárki másnak.
És tudod mi a jó még ebben? Hogy ennek mentén új alapokra lehet helyezni a kapcsolódásaidat. Szóval hajrá!
by