„Alkoholista a párom…”
„Egy cicababát választott helyettem…”
„A férjem depressziós…”
…és gyakran fordul elő az is, hogy női klienseim elégedetlenségüknek adnak hangot a velük élő férfiakkal kapcsolatban.
Ilyenkor mindig megvizsgálom, hogy mennyire nő a kapcsolatban a nő (viselkedésében, kommunikációjában). Illetve hogy a kapcsolat elején mennyire volt férfi a férfi. Az esetek többségében ugyanis mi nők rontjuk el a férfiakat.
Az a férfi, aki a kapcsolat elején mindent megtett, hogy minket boldognak lásson (kinyitotta előttünk az ajtót, cipelte a kosarat, megszerelte a konyhaszekrény lógó ajtaját, elmosogatott helyettünk, elintézte a nemtommit, megszervezte a nemtomhovát…), abban zsigerileg ott van most is ez a képesség. Csakhogy mi -olykor gondoskodásból, olykor azért, mert „már hányszor mondtam neki”, olykor mert az egyedüllét alatt vagy már az előző kapcsolatban is így csináltuk, netán anyánktól is ezt láttuk – sokszor képesek vagyunk mindent is megcsinálni, elintézni helyettük.
Annyira önállóak, annyira mindenre is képes nők vagyunk -akik néha még többet is keresnek a férfinél-, hogy észrevétlenül terjeszkedünk a kapcsolatban.
Az a férfi pedig aki az elején kölyökvizsla módon lelkesedett és tett értünk -mert szerette, ha mosolyra húzódik a szánk!- lassan-lassan inkább a poharat választja a tévé előtt, netán inkább haza sem jön, mert „sok a munka”, Uram bocsá’ átmegy a szomszédba szerelni, mert a szomszédasszony mosolyog rá, és kedves vele.
Mi pedig sárkányokká, mogorvákká, besavanyodottá, megkeseredetté, cinikussá, de legalábbis örömtelenekké és mosolytalanokká válunk, és észre sem vesszük, hogy hol, mi által vesztettük el a valaha kezünkben lévő kulcsot a férfiakhoz.
Attól, hogy mi is ki tudjuk cserélni az izzót a lámpában, hogy képesek vagyunk az egyik kezünkkel a levest kavarni, a másikkal a gyerek fejét simogatni, miközben a fülünkön lévő telefonban a barátnőnket vigasztaljuk, hogy az ütvefúrót is tudjuk, hogyan kell használni, ééés még az autót is meg tudjuk szerelni..…. nem jelenti azt, hogy mindezt nekünk kell csinálnunk.
Hogyan lehet teret adni a férfinak? Úgy, hogy mi kevesebbet vállalunk, kevesebbet tevékenykedünk. Helyette minket feltöltő dolgokat választunk, amitől lesz kedvünk mosolyogni, kedvesnek lenni, utasítások helyett szépen kérni, netán még csábítani és viccelni is.
Nem állítom, hogy mindezt elsőre észre fogja venni, ha megszokta a fentieket.
De ha tartóssá teszed a magadba fektetést, kevesebbet tevékenykedést, mosolygást, kedveskedést, reagálni fog. Sőt, fontosnak érzi magát. Netán téged választ a sör és meccs helyett, mert vonzóbb vagy neki.
Választanád?
Ha úgy érzed szükséged van mindebben még segítségre, támogatásra, keress meg, mert varázspálcák sorakoznak a szekrényemben! 😉
2022 © Minden jog fenntartva! | Adatvédelmi tájékoztató | Süti szabályzat | Made with 
by LydNox Studio